Ahhoz hogy új szokások alakuljanak ki életedben, el kell jönnie annak a pontnak, amikor már „eléggé fáj”, hogy lépj egyet előre. Nem fontos, hogy fizikai fájdalom legyen, elég egy lelki mélység vagy magasság, egy belső indíttatás, a „Most már elég!” érzése. Eddig, a felismerésig, általában mindenki eljut.
Innen jön a nehezített rész, felbukkanak benned a kérdések.
„Hogyan tovább?” „Merre menjek?” „Tudom, hogy mit szeretnék tenni, de hogy induljak el?”
Ha sikerült megtenni az első lépéseket: „Abbahagyom inkább, megterhelő és fárasztó, nem megy ez nekem.”, „Minek is kezdtem el, semmi értelme.” „Hülyeség az egész, megmondták mások is, hogy úgysem fog menni.”
Ahhoz, hogy végig tudj menni egy változáson, elengedhetetlen, hogy tiszta legyen előtte a célod, pontosan, konkrétan tudd, hogy mit szeretnél elérni és lehetőleg megvalósítható legyen, fizikailag is és időben is. Érezned kell, hogy a tiéd az a kitűzött változás, nem más akarja, hogy te megcsináld. Változások akkor is jöhetnek életedben, amikor semmit nem szeretnél elérni éppen, mert elégedett vagy. Egy új szerelem vagy egy szeretted elvesztése, munkahelyi vagy magánéleti váratlan események, új családtag érkezése és még sorolhatnánk. Hiszen a változás örök, az élet leckéket ad. Egy biztos, hogy életedbe érkező változással valamit tenni kell, kezelni azt, reagálni rá, mert elkerülhetetlen.
Benned milyen érzéseket kelt a változás gondolata? Félelemet? Pozitív vagy negatív érzéseket hív elő? Tehetetlenséget? Fejlődési lehetőséget? Sokan, sokfélék vagyunk, mindenkiben más játszódik le, de egy közös, ha akarod, ha nem, valami elindul benned.
Sokszor hallod: „Merj nyerni!” „Rendben, persze nyernék én, hiszen tudok nagyokat álmodni, de hogyan, ha félek?” – mondhatnád. Biztos benned is vannak olyan belső félelmek, amiket nem szívesen osztanál meg másokkal, sőt talán még magaddal sem. Csak azt érzed, hogy valami miatt nem tudod megtenni azt a lépést, amire szükséged lenne, hogy elindulj. Nagyon jó kis kifogásokat találhatsz ilyenkor magadnak, mert szükséged van rá, hogy megmagyarázd miért is nem megy, aminek mennie kellene. „Túl öreg (fiatal) vagyok.” „Csak nő vagyok.” „Egyedülálló vagyok.” „Férj vagyok.” „Kevés időm van.” „Vesztes vagyok.”
Lehet, hogy rejtett félelmeid gátolnak igazából vágyaid elérésében? Lehet, hogy létezik olyan belső kétség, félelem, amit még magadnak sem ismersz be? A félelem lekorlátoz, mert olyan belső akadályokat gördít eléd, amitől bűntudatod lehet, aggódni és védekezni kezdesz, végül pedig inkább passzív leszel.
Próbálkozni pedig mindig érdemes, mint a kiskutyák. Le lehet győzni a félelmet, ha felismered hogy benned van és utána a kifogások már nem számítanak, megkezdheted a változás felé vezető utat. Az érzés felülmúlhatatlan, amikor rájössz, hogy nem külső körülmények, hanem tudat alatti félelmeid problémáid okozói. Miért lehet felülmúlhatatlan az érzés? Mert rájössz, hogy önmagadon úrrá lehetsz, kezedbe veheted az irányítást, azt teheted, amit csak szeretnél. Lehet, hogy még nem mered, esetleg lehetetlennek tartod….
Adj magadnak egy esélyt, próbálkozz te is, mint a kiskutyák! :-)
Szeretettel, Orsi